Silas szemszöge

Bevittem Rheát a hálószobámba; annyira szükségem volt rá. Az íze még mindig a nyelvemen időzött, és sokkal többet akartam belőle. Egyenesen a forrásból akartam megízlelni; akartam, hogy zihálva mondja a nevemet, miközben újra a csúcsra juttatom, csak ezúttal a nyelvemmel. Olyan mélyen akartam beléhajtani a farkamat, hogy a saját nevét is elfelejtse.

Tudtam, hogy csak pár óránk van