Rhea szemszöge

Silas velem maradt az éjszaka hátralévő részében, és mire eljött a reggel, megkaptam az engedélyt a távozásra.

– Silas, tudok járni – kuncogtam, miközben a karjában vitt ki a kórházból a várakozó autó felé. Konrad ült a volánnál, türelmesen várva ránk.

– Nem kellene járnod – felelte, és gyengéden megcsókolta az arcomat. – Most, hogy itt vagyok… soha többé nem kell járnod.

Újra felne