Aztán a tekintete rám tévedt.

– És neked is… – mondta, felém fordítva a haragját. – Neked is fel kell öltöz… – a szava elakadt, amint a tekintete a pocakomra tévedt, és a szeme tágra nyílt. – A rohadt életbe… – lehelte.

Elöntötte a pír az arcomat, ahogy lenéztem a hasamra; a jó hír ellenére kissé zavarban voltam. Nem fértem bele a ruhába, amit Meg esküvőjére kellett volna felvennem. Én voltam az e