Minden annyira gyönyörű volt, és az ételek többsége is fenséges… mármint azok, amelyeket sikerült öklendezés nélkül lenyelnem.

Mintha a baba határozottan elutasította volna mindazt, ami a tányéromon hevert.

– Jól vagy? – kérdezte Silas, a szinte érintetlen tányéromra sandítva.

– Igen, csak úgy látszik, mégsem vagyok olyan éhes, mint hittem – feleltem, mert nem akartam, hogy aggódjon, és felhajtást