LYDIA SZEMSZÖGE

A halál, amire számítottam, sosem jött el.

A sötét szobában a nehéz árnyék felém vetődött, én pedig szorosan behunytam a szemem, várva a fájdalmas ütést. Olyan erősen szorítottam Hazelt a mellkasomhoz, hogy már attól féltem, kárt teszek benne.

De csapás helyett hangos, tompa puffanás visszhangzott végig a hálószobán. "Ugh!" – nyögött fel fájdalmasan a behatoló.

Gyorsan kinyitottam