LYDIA SZEMSZÖGE

A nagybátyám arca a sápadt, tésztaszerű fehérből másodpercek alatt sötét, dühös lilába váltott át.

Hangos csattanással csapott le nyitott tenyérrel a faasztalra, amely visszhangzott a magas falakról, és torka szakadtából kiabált a tárgyalóterem felerősödő moraja felett.

– Ez teljesen alaptalan, bíró úr! – üvöltötte a nagybátyám, a hangja hevesen megcsuklott a hirtelen rátörő pánik