LYDIA SZEMSZÖGE

A hazavezető út nagyon, nagyon csendes volt. Olyan súlyos csend honolt, hogy szinte lélegezni is alig bírtam. Callum egyetlen szót sem szólt hozzám az egész út alatt.

Kezével görcsösen szorította a kormányt, és a tekintetét meredeken az előtte lévő útra szegezte. Rám se nézett egyszer sem, még egyetlen pillanatra sem.

Tudtam, hogy dühös. Több volt, mint dühös; mélységesen megbántva