LYDIA SZEMSZÖGE

Másnap reggel a nap már magasan járt az égen, amikor végre kinyitottam a szemem. A vakító fény sértette a fejemet, és úgy éreztem, mintha súlyos teher ülne a mellkasomon.

Az éjszaka nagy részét azzal töltöttem, hogy az erkélyen sírtam, és Cassian árulásán rágódtam; a testem végül egyszerűen feladta. Annyira kimerült voltam, hogy átaludtam az ébresztőmet és a város megszokott reggel