LYDIA SZEMSZÖGE

– Callum? – szólítottam a nevén újra, a mellkasomhoz kapva, miközben meredten néztem. – Hogy... Hogy találtál meg? Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

Nem válaszolt. A szemei továbbra is az enyémekre szegeződtek, súlyosan és pislogás nélkül, egyetlen másodpercre sem volt hajlandó megszakítani a szemkontaktust. A szobában a csend fülsiketítő volt.

Az agyam ezer gondolaton pörgött végig.