DAPHNE SZEMSZÖGE

Lent álltam a hatalmas, csendes nappaliban, és olyan erősen szorítottam a mahagóni asztal szélét, hogy az ujjperceim csontfehérek lettek.

A reggeli napfény beáradt a magas ablakokon, a szoba mégis hidegnek és fojtatónak hatott. A másik kezemben a tabletemet tartottam, amelynek képernyőjén egy olyan szalagcím világított, amitől felforrt a vérem.

Lydia jelentős kockázati tőkebefekte