LYDIA SZEMSZÖGE

A nehéz tölgyfa bejárati ajtó bekattant mögöttem, elzárva a párás délutáni levegőt, de a mellkasomra nehezedő, fojtogató súly csak egyre nehezebb lett.

A barna borítékból származó papírokat még mindig a kezemben szorítottam, a ropogós élek meggyűrődtek a remegő ujjaim között. Minden egyes szó, amit elolvastam, egy csepp sav volt, ami átégette az elmúlt öt évemet.

Egy maffiavezér. E