LYDIA SZEMSZÖGE

A reggeli fény átszűrődött a nehéz sötétítőkön, meleg, aranyló árnyalatokra festve a hálószobát. Lassan, lustán megmozdultam, testemet nehéz, édes fájdalom húzta le, amely lágyan lüktetett a combjaim között.

Lábam minden izma kimerültnek érződött, mely annak a puszta hevességnek a visszamaradt emléke volt, amellyel Callum az egész éjszaka folyamán magáévá tett. Alig aludtunk, faltu