CASSIAN SZEMSZÖGE

„Apunak hívta.” A szavak úgy lebegtek a csendes szobában, mint egy fizikai ütés; egyenesen a mellkasomnak csapódtak, és teljesen kiverték a levegőt a tüdőmből.

A látásom beszűkült, mígnem csak Lydiát láttam, ahogy velem szemben áll: oly nyugodtan, oly távolságtartóan, úgy nézve rám, mintha egy vadidegen lennék, nem pedig a férfi, aki éveken át szerette őt.

Az egész testem megfesz