LYDIA SZEMSZÖGE

Még egyszer utoljára megcsókoltam Hazel feje búbját, és belenéztem csillogó szemeibe.

– Maradj itt a dadussal, kicsim – mondtam halkan. – Mindjárt visszajövök.

– Rendben, mami – felelte Hazel, és a játékmackójával együtt visszaült az ágyára.

Megfordultam, és követtem Callumot a hosszú folyosón át a fő hálószobánkba, hogy átöltözhessen a találkozóra.

A félelem hideg görcse nehezedet