LYDIA SZEMSZÖGE

A kis alagsori szobában hideg és csend honolt.

Hazellel a párnázott bőrpadon ültünk, és bármilyen hírt vártunk Callum felől. A kezem reszketett az ölemben, a szívem hevesen vert a mellkasomban. Minden perc egy órának tűnt. Újra és újra, némán imádkoztam, hogy Callum épségben térjen haza hozzánk.

Hazel megdörzsölte apró szemét, és hosszan ásított. Nagyon álmos volt már. Lassan felál