VAUGHN SZEMSZÖGE

A fekete szedán sebesen száguldott a csendes, kanyargós mellékutakon; fényszórói éles pengékként hasítottak a sűrű sötétségbe.

Tízmásodpercenként a visszapillantó tükörbe néztem. Nem követtek minket fényszórók. Egyetlen sziréna hangja sem verte fel a sötét éjszakát.

Napokig vártam, hogy végrehajtsam ezt a szöktetést: lassan haladtam, minden egyes részletet kétszer is ellenőriztem,