LYDIA SZEMSZÖGE

Fel-alá járkáltam a nappali puha szőnyegén, az ujjaimat tördelve. Dante az ajtó mellől figyelt. – Lydia kisasszony, megfájdul a feje, ha nem ül le.

Megálltam, és ránéztem. – Nem tudok nyugodt maradni, Dante. Még mindig semmit sem hallottunk Callumról.

– Jól vannak, Lydia kisasszony – mondta gyengéden Dante.

– Csak annyira aggódom értük – feleltem, és újra járkálni kezdtem.

– Nagyfi