LYDIA SZEMSZÖGE

Lassan ébredtem, ahogy a lágy reggeli fény átszűrődött a nehéz selyemfüggönyökön. Callum súlyos karjának meleg, megnyugtató súlya pihent a derekamon, szorosan a mellkasához vonva engem.

Egyetlen futó, dermesztő másodpercre a fagyos hűtőraktár sötét rémálma tolult vissza az elmémbe.

Még mindig hallottam a lövés visszhangját, de Callum szíve verésének egyenletes ritmusa az arcom alat