Ismét felnéztem rá, és felvontam a szemöldököm.

– Olyan szánalmas vagy, Maeve, mindig is az voltál – mondta, rám vigyorogva. – Azt hiszed, a dolgok ugyanolyanok lesznek, mint régen? Nem lesznek, de nem is lesznek jobbak. Nem a számodra. Te csak egy alantas, haszontalan, értéktelen szemétdarab vagy. Még a saját anyádnak sem kelletél már. Bár elég volt néhány szó annak a hülyének, és máris a tenyere