Bárcsak lenne kivel beszélnem erről.

– Ugye itt maradsz éjszakára, szívem? – kiáltott ki Zola nagyi a konyhából.

– Igen, nagyi! – kiabáltam vissza.

Zola nagyival együtt töltöttük az egész napot. Olyan napunk volt, mint amilyeneket régen is szoktunk tartani. Ami Szerencsekereket, süti sütést, otthoni grillezést, kertészkedést jelentett, és most épp arra készültünk, hogy telezabáljuk magunkat azokka