"Miért bolygatod ezt, Mae...?" – kérdezte gyengéden.

"Zavar, ha beszélünk róla?" – kérdeztem. "Szégyelled magad? Kellemetlenül érzed magad? Mert nekem ezek már csak emlékek."

Declan fájdalmas pillantást vetett rám, én pedig hagytam, hogy minden érzelem kiüljön az arcomra. A dühöm, a szívfájdalmam, a bánatom. Leheplezetlenül. Nyersen. Hogy mindet lássa.

"Igen," – válaszolta végül, és nagyot nyelt.