Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

– Köszi – motyogtam, mielőtt kimentem.

A gondolataim kábultan kavarogtak, miközben a folyosón a váróterem felé sétáltam. Amikor odaértem, ismerős arcok tengere fogadott. Mindannyian felálltak, Val sietett hozzám elsőként.

– Annyira sajnálom, hogy nem értem ide időben – hadarta. – Csak két hét múlva volt kiírva, azt hittem, minden rendben lesz.

– Semmi baj, ügyesen csinálta – mondtam neki. – Mindke