„Jó reggelt.” Alessio elmosolyodott, és leült velem szemben. Az arckifejezése megrémisztett – de ami még ennél is jobban megijesztett, az a tény volt, hogy még mindig itthon van.

„Sz-szia?” – köszöntem vissza. Antonella letett elé egy tányért, és mindkettőnkre rámosolygott. „Késve mész dolgozni?” – kérdezte Alessiót.

„Igen, tettem egy ígéretet Tessának” – mondta. Meglepett, hogy próbálja betartani