Az órák csak teltek, én pedig még mindig a szobámba voltam zárkózva. Senki sem zavart, és biztos voltam benne, hogy ez valószínűleg azért volt, mert Rosa megkérte őket. Különben Raul vagy apám, aki minden lehetőséget megragadott, hogy láthasson, már biztosan mondott volna valamit.

„Mila alszik” – suttogta anyám, miközben besétált egy csésze teával. Már késő volt, és ő egész este gondoskodott Milár