Órák teltek el, de Alessio még mindig egyetlen izmát sem mozdította. Sokan könnyek között hagyták el a sírhelyet, vagy félrevonultak, hogy levegőhöz jussanak, de Alessio nem.

– Nem baj, ha sírsz, Alessio. – Átkaroltam őt, és a mellkasához simultam. – Ha kiabálni akarsz, zokogni... behúzni valakinek... itt vagyok – mondtam. – Jó, a behúzós részt talán mégsem...

– Tudom. – Éreztem, ahogy Alessio puh