48 óra a szabadulásig

Kaelen

– Mendoza, látogatója érkezett – szólalt meg Brooks. A bejárati acélajtó apró üvegén keresztül kinéztem, és összevontam a szemöldökömet.

– Nem várok senkit. Mondja meg nekik, hogy menjenek el.

Brooks kinyitotta az ajtót, a falhoz lökött, majd durván megbilincselt. – Hé! – szóltam ingerülten. – Nem hallotta, mit mondtam?

– Dehogynem – kuncogott Brooks. – Csakhogy én nem