Kaelen

A szemem sarkából láttam, hogy engem bámul, de a tekintetemet Quinóra szegeztem, miközben könnyek gördültek le az arcán.

Ha alkalmam nyílt volna rá, odarohantam volna az öcsém mellé, hogy letöröljem a könnyeit – még ha az öröm könnyei voltak is. Nem bírtam elviselni a könnyeinek látványát; szinte visszarepített abba a pillanatba, amikor börtönbe vonultam. Abba a pillanatba, amikor megmondta