Alma

Quino felsóhajtott. "Beszélnem kell veled a bátyámról."

"Sajnálom." – suttogta. A legrosszabb az, hogy tudtam, miért mondja, és tudtam, hogy sajnál engem – de nem az ő hibája volt, hogy történetesen Kaelen a bátyja. "Mit sajnálsz?"

"Sajnálom a bátyám megjegyzését." – kért bocsánatot Quino. "Ha tudtam volna, hogy ti ketten ismeritek egymást, soha nem..."

Mély levegőt vett, és becsukta a száját