Alma

– Kérlek, ülj le.

Idegesen babráltam a kulccsal a kezemben, és Kaelen utasítását követve leültem a kórházi ágy melletti székre. Vettem egy mély lélegzetet, és felnéztem rá. Kaelen arcán lágy mosoly játszott, és a jelek szerint teljesen jól volt.

Nem riadt vissza a szemkontaktustól, és úgy meredt rám, mintha az én kötelességem lenne irányítani a beszélgetést.

Mit mond az ember valakinek, aki f