Kaelen

– Kizárt dolog, hogy itt maradjon. Nem tudom, mi a fenére gondolt Vipera…

Beléptem a könyvtárba, anyámat keresve. Alma, aki teljesen kimerült, úgy döntött, szundít egyet, ami éppen elég időt biztosított nekem ahhoz, hogy átgondoljam a döntésemet.

– Igen, tudom, Kaelen. – Anyám ásított egyet, majd felállt a karosszékből. A könyvét a kisasztalra dobta, és közelebb lépett. – És most mit fogsz