Kaelen

Rengeteg rugdosódásba és ordibálásba telt, de végül sikerült elvonszolnom a lányt a klubház irodájába.

„K-kérlek, ne ölj meg! I-ígérem, e-ez volt az első alkalom!” – könyörgött az életéért, miközben patakokban folytak a könnyek az arcán. Egy másodpercre megsajnáltam, de azonnal észhez tértem, amint a családi üzletre gondoltam.

Mendoza vagyok.

Mendoza vagyok.

Mendoza vagyok.

„Térdre, térdre!