Alma

– Nem, anya, esküszöm, jól vagyok! – beszélt Celia a telefonba. A kanapén ültem, hallgattam a beszélgetését, és képtelen voltam elnyomni magamban a féltékenységet.

Úgy tűnt, afféle vitában van az anyjával, ami akaratlanul is az apámra emlékeztetett. Vajon hogy lehet most?

Sajnos ezek már nem az én gondjaim voltak. Ez volt az ára annak, hogy Kaelennel lehettem, és én hajlandó voltam megfizetni