Alma

Amint kiléptem a szabadba, végre kaptam levegőt. Megkönnyebbülten a hajamba túrtam, hogy megnyugtassam magam, és lehunytam a szemem, hogy feldolgozzam a történteket.

– Alma, várj! – Kaelen utolért, mire a szemem azonnal kipattant. A keze utánam nyúlt, de megtorpant, amikor észrevette a vért a saját kezén. – M-meg tudom magyarázni! – A szégyen tisztán kiült az arcára.

Nem volt szükségem arra,