Fejét elfordítva Kaelen Stellára pillantott, és így szólt: – Én ahhoz szoktam, hogy egyedül járom az utam! –

Miután befejezte a beszédet, Kaelen egyenesen a völgy felé vette az irányt. Ebben a pillanatban már nagyon türelmetlen volt, hogy meglássa, mi is van pontosan a völgy kilencedik rétegében, amely olyan élénken színesnek tűnt.

Alighogy Kaelen alakja eltűnt, megjelent Gaelé. Meglátva Stellát,