Vivienne végigviharzott a szűk folyosón, magas sarkú cipője dühösen kopogott a fényes padlón. Egyik kezében az ezüsttálcát egyensúlyozta, a másikban egy drága borosüveget szorított. Az arca vörös volt a dühtől, és a tökéletesen felvitt sminkje is alig tudta elrejteni a haragját.

Odaért Dante dolgozószobájához, ahol tudta, hogy a férfi az éjszakára meghúzta magát. Tombolt. Órákat töltött a készülőd