Evie kiszállt a taxiból. A késő tavaszi levegő meleg volt, olyan, amitől minden egy kicsit könnyebbnek tűnt. Egy hét telt el azóta, hogy elhagyta Marcót.

A kapunál végighúzta az ujjait a töredezett fán. A megkönnyebbülés és az idegesség összegabalyodott a mellkasában. Nem mondta meg Jennának, hogy jön – nem akarta telefonon magyarázni, miért lépett le.

Kinyitotta az ajtót, és hirtelen megtorpant.