Thalia szemszöge

Egyre erősebben szopom. A légzése egyre nehezebb. Megragadja a hajamat, és a saját gyors tempómhoz igazítva irányít. Csípőjével lök, szeme tele van gyönyörrel és vággyal.

– El fogok menni – a hangja lihegő. Ezt hallva még gyorsabban és vadabban csinálom, a nyelvemmel körözve rajta.

– Á-állj meg, különben a szádba megyek el. – Én azonban nem állok meg. A lábai megfeszülnek.