Valerius szemszöge

Csend. Csak csend van a fejemben. Nem szeretem a csendet. Nem akarom.

A társkötelék kettőnk között megszűnt. Nem érzem őt.

– Nem érezlek téged, kicsim...

Egyszer, aztán kétszer is elsuttogom a nevét. Nem válaszol, és a szemét sem nyitja ki. A mellkasa nem emelkedik vagy süllyed. Újra rábámulok, és csak most veszem észre, hogy a haja megváltozott. Már nem fehér; most fe