Brina nézőpontja

Bárányokat számoltam a fejemben, ez volt az egyetlen módja annak, hogy épelméjű maradjak.

– Brina? – kopogott újra, én pedig vettem egy mély lélegzetet, kifújtam, és vártam, mielőtt válaszoltam volna neki.

Odamentem az ajtóhoz, kitártam, és felvettem a lehető legunottabb arckifejezést, amit csak össze tudtam kaparni.

– Mit akarsz? – képzeletben megpaskoltam a saját vállamat, ami