Rúgkapáltam és sikoltoztam, de mindegy mit vagy hogyan csináltam, a hangom tompán szólt, én pedig teljesen tehetetlen voltam, hogy megvédjem magam. Végül abbahagytam, már éreztem a kimerültséget, és próbáltam tartalékolni a maradék kevés erőmet arra az esetre, ha lehetőségem nyílik a szökésre.

Mintha órák teltek volna el, mire úgy dobtak le, mint egy krumplis zsákot, és keményen a térdemre estem.