Éjszaka közepe volt, amikor dörömböltek az ajtómon, s a hangra összerezzenve riadtam fel. Még csak alkalmam sem nyílt megkérdezni, ki az; Eleanor volt az, az idős szolgálólány, aki valahonnan ismerte Corinne-t.

"A király, ő…" – nem vártam meg, hogy befejezze a mondatot, egy pillanat alatt kipattantam az ágyból, elrohantam mellette, és kettesével vettem a lépcsőfokokat, hogy eljussak a szobájához.