Darius megőrizte higgadt külsejét, királyi fellépése megingathatatlan maradt. Minden ízében isteni uralkodónak tűnt, vonásai nyugodtak és méltóságteljesek voltak. A felszín alatt azonban az érzelmek vihara dúlt. Erőltetett egy udvarias mosolyt, bár a szíve minden egyes Cassiára vetett pillantásnál sajgott. A kettejük közötti csend süketítő volt, tele kimondatlan szavakkal és összetört álmokkal.

–