Cassia a díszes szalonban ült, melynek fényűzése vajmi keveset enyhített a benne dúló zűrzavaron. A délutáni napfény beáradt a magas ablakokon, meleg ragyogást árasztva, ami jelenlegi állapotát tekintve szinte gúnyosnak hatott. Egy selyemzsebkendőt szorongatott, amely már átázott a könnyeitől. Minden egyes ajkát elhagyó zokogás visszhangzott a csendes szobában, felerősítve a szívét mardosó magányt