Darius fel-alá járkált a kastélyban.

A nap már órákkal ezelőtt lement, de Darius még mindig pazar dolgozószobája hatalmas ablakánál állt, és az éjszakai eget pettyező, pislákoló csillagokat bámulta. A kastély valóban egy istennek való palota volt, de börtön a feldúlt szív számára.

Darius gondolatai kusza hálóként kavarogtak, és minden szál ugyanahhoz a névhez vezetett: Cassia. A lány nevetése, és