Unalom.

Ez volt az az egyetlen szó, amivel le tudtam írni, hogyan is érzem magam valójában.

Majd megőrültem attól a ténytől, hogy nem csinálok semmit, de tényleg az égvilágon semmit, miközben arra az akadémiára vártam, amelyik befogad. Ez az idő múlásával egyre nehezebbnek bizonyult.

"Szia, bébi" – köszönt Silas, miután besétált a szobába egy edzés után.

"Fúj" – mondtam, az arcomat megvetésbe húzv