SABRINA SZEMSZÖGE

„Készen állok a halálra!” – gondoltam morgolódva, miközben az utcán bolyongtam.

Valahogy elhagytam a táskámat, amikor bementem a mosdóba, és az égvilágon semmim sem maradt, csak... hát, semmi.

Csak egy aprócska pénztárca, amiben a szagelfedő kölnimet tartottam.

– Szia, meghívhatlak egy italra? – kérdezte egy férfi, és leült mellém az egyik bárszékre.

Valahogy a halandó világban k