Éreztem, hogy szakad rólam a víz, ahogy a székben ültem. Küzdöttem magammal, leginkább úgy éreztem, hogy a következő percben hányni fogok.

„Szóval, hogy hívnak?” – szólalt meg az anyja, és úgy nézett rám, mint valami piszokra a cipője talpán.

„A n.. nevem Sa.. Sabrin.. na” – dadogtam, szorosabban markolva az evőeszközt.

„Hmmm” – mondta, rám nézve, mielőtt visszapillantott az ételére, és csettintet