Rángattam a ruhámat, semmi mást nem akarva jobban, mint levenni magamról. Bár korábban már ugratott, az a ruha nagyon vékony anyagán keresztül történt, illetve annak a ténynek a tudatában, hogy nem viseltem fehérneműt – főként azért, mert a fehérnemű vonala átütött volna azon, ahogy a ruha a testem minden centiméteréhez simult –, ő pedig ezt még csak ezután fogja megtudni.

„Isteni ízed van” – mond