Nagyot nyeltem, és amennyire csak lehetett, próbáltam megnyugodni. – Én... én most magadra hagylak, hogy teret adjak neked – mondta halkan. – De csak azt akarom, hogy tudd, soha nem tennék semmit, amivel szándékosan fájdalmat okoznék neked. – A hangjában őszinte sajnálat csengett, mielőtt elhagyta a szobát.

Sóhajtottam egyet, ahogy kilépett az ajtón. Mégis melyik univerzumban állíthatnám, hogy nem