Csendben maradtam, mert nem tudtam, bölcs dolog lenne-e megszólalni vagy sem.

– Nem hiszem el – mondta száraz nevetéssel, és elindult kifelé az öltözőből, minden tőle telhetőt megtéve, hogy ne érjen hozzám, mintha csak egy pestis lennék. Minden egyes alkalommal, amikor azt hittem, hogy a szívem már nem szakadhat még jobban darabokra, megtörtént. – Azt hiszem… – kifújta a levegőt, és hosszan, kemén